2013. március 18., hétfő

What do you eat?

Az egyszerűnek szánt kérdés igen nagy fejtörést okozott. Aztán elnevettem magam és közöltem a negyedikesekkel, hogy nem vagyunk alienek, ugyanazt esszük, amit ők is. Ha a hungarian cuisine-ről kérdeznek a kicsik, egyértelműbb lett volna, nade nekem kell ilyenkor kapcsolni:D

A héten az ovisokkal magyar ételekről fogunk beszélni. Később majd beszámolok, hogy sikerült az "óra". Majd megőrülök, ahogy bámulom a zsírosabbnál zsírosabb pöriket, bográcsgulyást, főzelékeket (!) rákóczi túróst, túrórudit! Reggelire itt nem tudok enni pogit és nem vár otthon egy hűtőnyi szalonna meg kolbász, ami tudom, hogy egészségtelen, de olyan jó havonta egyszer bűnözni!


Előző órán tehát megállapítottuk, hogy Magyarországra repülővel kell utazni és bizony a magyar karamell "yummy and scrummy"

Az "óra" sajnos nem fogja lefedni a teljes magyar konyhát, hiszen ovisokról, egészen pontosan 3-5 éves gyerekekről beszélünk, akiknek a figyelmét 5-10 percre is nehéz néha lekötni. Ezért úgy készültem, hogy megmutatom nekik, mit szeret egy magyar ovis (vagy mit szeretett az én időmben, az őskorban):


A jó öreg Maláta-cikória kávé, amiről az oviban még azt hittük, igazi

Csúnya nyersfordítás - Cocoa snails :)

Kicsiknek málnaszörpi, nagyoknak macifröccs


Floating island - amit a mamik a beteg gyerekeknek készítenek

Természetesen a túró rudi sem fog kimaradni!
Tízóraira pedig készítettem nekik nutellás és eperlekváros palacsintát.



Lábjegyzet (mai történések):

Korán reggel Ava leült a rajzasztalhoz alkotni. Megkérdeztem tőle, mit rajzolt.
Ő pedig igen bölcsen válaszolt:
Egy képet. :)

A gyerekek, ha lassan is, kezdenek megbarátkozni a gondolattal, hogy nekem az angol nem az anyanyelvem és néha bizonytalan vagyok. Gyakran tanítgatnak is, általában nagyon segítőkészek.
Krisleen ma a mesekönyv ábráival vizsgáztatott (Mi ez? Boszorkány...)
Miután befejeztük a játékot, elindultam a mosdóra.
Home? No, I need to go to the toilet. 
Erre megfogta a kezem, kinyitotta az ajtót, és bevitt a gyerekek mosdójába, majd rám zárta az ajtót. Pont, ahogy az óvónéniktől látta. :)

2 megjegyzés:

  1. Az eredmény:

    A gyerekek igencsak élvezték a foglalkozást, a figyelmüket pedig legalább 10-15 percre sikerült megragadni. Kate alig győzött jegyzetelni!
    A legnagyobb sikere a kakaós csigának, illetve az A/4-es méretű túró rudinak volt (egy ilyen túró rudit kérek ide az egy havi nélkülözés után...)

    A palacsinta nem volt osztatlan siker, sajna kicsit kiszáradt, mire eljutott hozzájuk, de mindenki megette.

    VálaszTörlés