Is Kodály still popular?

Mentorom, Susan írta a fenti kérdést kvázi szakvezetőmnek, Dennisnek. Szeretem Susan lényeglátását:)

Dennis volt az egyetlen, aki akart velem dolgozni. Ismeri a Kodály koncepciót, Puskás Feri bácsit, megkért, hogy mutassam meg a kézjeleket a gyerekeknek és hallott Kurtág Gyuri bácsiról is.

Úgy tűnik, vele leszek a zenei tanszéken. Ő kb. mindenkit tanít, egészen az ovitól a fősuliig, tudniillik a helyi college-ben is ő a hangképző tanárbácsi. Gyönyörű hangja van, szuperül zongizik, az órái nagyon élvezhetőek. Jófej, okos, művelt, poénos fazon.

A program alatt a kicsiknek tartott óráin fogok részt venni, segítek a dalok betanításában, illetve készülünk majd egy magyar projekttel. 4-5. osztályban van egy elég jó kórus is, még gondolkodom, hogy milyen műveket gyűjtsek nekik.

Amit a zeneoktatásból eddig láttam, hallottam:

Nézzétek el nekem, de őszintén szólva még mindig nem értem, hogy pontosan hogy működik a zeneoktatásuk, pedig sok mindenkitől kérdeztem. Igyekszem leírni, amit láttam, és később, ha minden világos lesz, még kiegészítem.

Az ovi

Itt - mint előzőleg írtam - a terem sarkában zenepolc található, viszonylag silány ritmushangszerekkel. Játékok, ovisoknak; ennyi és nem több. A daloskönyvben különböző népszerű gyerekdalok, felettük az akkordok. Legtöbbjük nem mondható egyszerűnek. Persze, mi mindig a mi biton-pentaton dalainkból indulunk ki. Abban biztos vagyok, láttam, hogy a gyerekek imádják ezeket a dalokat is.
DE! Azt kell, hogy mondjam, akármennyire "haldoklunk" - mi átgondoltabban oktatunk zenét.

Az "alsó tagozat"

Ne feledjétek, a Primary1 nem egyezik meg a mi első osztályunkkal! Ők 5 évesek!
A Wellington Schoolban igen népszerűek a projektek.
Az ének órák is ezekhez köthetőek, a dalok szerethetőek, mindegyikhez zongorakíséret "jár", Dennis érti a dolgát.

A P1-ben jelenleg a Christopher Colombus projekt fut.
A dalok olyan nehezek, hogy a fal adja a másikat. Bazinagy hangterjedelem (nóna, decima), módosított hangok dögivel és modulácijó.
De ők nem komolyzenét vagy népzenét tanulnak, hanem popot, musicalt, fogyasztható dolgokat. A gyerekek énekelnek, táncolnak, élvezik az ének órát. Nem énekelnek pontosan, tisztán, mert nem is lehet még ilyen korban ilyen nehéz dalokat jól énekelni. Kérdeztem is Dennist, hogy nem-é túl nehezek ezek a dalok a babáknak. Ő a projektre hivatkozott...

Nem minden osztályban ilyen hátborzongatóak egyébként a dalok. Most valamilyen műsorra is készülnek, tehát van 1-2 állandó dal, amit minden osztályban tanítunk. Limonádék, szerethetőek.
Can you see the tiger, growl, growl, growl... - Hangutánzó állatos
Dreams come true - kicsit az Ózra hajazó, "szépséges"

"Felső tagozat"

Az S1 ének óráján vettem még részt múlt héten. Szintén könnyűzene, of course. A zenei részleg vezetőjével, Derekkel beszélgettünk, hogy miket vesznek órán. Már azért sejtettem, hogy itt valami rocksuli fíling lesz.
Mondta is Derek, hogy "you know, a popslágerek általában 4 akkordból állnak". Erre elkezdtem vele hülyéskedni, hogy ismeri-e a 4 akkordos dalt:

Nála a kotta, elkezdünk jammelni; ő játszik, én ráéneklem a nótákat.
Még mindig gyanútlan voltam...
Erre jött az S1 és velük a megvilágosodás; ezek csoportmunkában, egymás fülébe tolják a 4 akkordos dalt ének órán. Ha kész, felveszik.

A legjobb pedig felkerülhet a Youtube-ra.
Körbejártam, segítettem. Derek nem igen tette. Mondjuk sok eredménye nem lett annak sem, hogy odamentem.

Kórus

Általában 2 osztályt pakolnak egybe, kórusra. A dalok max kétszólamúak, zongorakíséretesek. A gyerekek egész ügyeskék, főleg a 4-5. osztályosokból álló kórus (8-9 évesek).

Ma voltam ifjúsági kóruson kolléganőmmel, Susannel. Az ayri ifjúsági kórus egész jó. Van egy öreg karvezető bácsi, meg egy szuperprofi zongorakísérő öreg néni. Mindketten 70 körül. Tündériek, műveltek, "igazi zenészek". Nagyon örültek ám, hogy magyar vagyok, tudták is, hogy nálunk jók a kórusok. A darabok jól blattolható szinten voltak, így végre sikerült a kolléganőmnél is bevágódni.

intermezzo: annak ellenére, hogy magyar vagyok és majdnemzenész, nem fogadtak tárt karokkal.
A lengyel vendégmunkás ugye egy szép sztereotípia;hát engem is lengyelként mutatott be először Derek. Szóval "vendégmunkásként" bizonyítanom kell.
 
Schubert G-dúr miséjét is énekeljük. Nem túl nehezek a darabok, mivel kb. 13-20 esztendős társaságról van szó. Nem baj! Végre zenét hallottam!
Meg kell mondjam, szeretem a popslágereket és társaikat, de itt egy életre elég lesz. Valószínűleg túl komolynak tűnök. Mivel megkérdezték, hát elmondtam, hogy a popslágerek nálunk free time activitynek számítanak.

Zenekar
A junior zenekaron voltam legelőször. Mivel nem volt fuvola szólamuk, ezért a kezembe nyomták a zongorakíséretet. Nem játszanak túl nehéz dolgokat;Vivaldi: Tavasz, plusz itt is limonádé...
Az óra sajna rövid volt, szóval mindhárom darab kábé blattolás szinten maradt.

Hangszeres órák
Fiona, a fuvolatanár szerint itt nincsenek külön zeneiskolák; a suliknak van zenei ágazata. Csak a legtehetségesebbek kezdhetik a tanulmányaikat egyből zenesuliban; konzervatóriumban.
A csoportos órák természetesen ingyenesek, míg az egyéni órákért a Wellington Schoolban fizetni kell.
A kínálat körülbelül megegyezik a mi zenesulijainkkal. A szintekről nem tudok nyilatkozni. Itt is van még könnyűzene; legalábbis a fuvola és a hangképzés órákon volt.
A szinteket nem évenként különítik el, hanem "fejlettségi szint" szerint. Meg van határozva, hogy egy szinten milyen darabokat kell tudni játszani, majd ha ezt a tanuló teljesíti, vizsgát tesz és felsőbb szintre lép.

Ének érettségi

Ma lestem bele 3 fiatalember ének érettségijébe, ugyanis csak ők jelentkeztek az Advanced High-ra. Körülbelül úgy kell egyébként elképzelni, hogy 16 éves koruktól minden évben van egy vizsgájuk, egyre magasabb szinten. Az Advanced High az utolsó. Az egyetem, főiskola válogatja, hogy milyen tárgyból milyen szintű vizsgát várnak el.
(megjegyzes: a vizsgat Advanced Higher neven keresd, a magyar emelt szintu erettsegivel egyezik meg)

Az ének érettséginek a zenehallgatás részén voltam bent. Valamivel kevesebb elméleti tudást igényel, mint a mi érettségink, de annál több "formatant", "elemzést".
A daraboknak nem kell tudniuk a címét, szerzőjét (legalábbis ebben a részben nem), de fel kell ismerni az ütemmutatót, szólamok haladását, stb. Az írás-olvasás rész a miénkhez képest gyenge volt.
Derrick szerint ez az új rendszer a képességekre épít. Nem mondanám egyértelműen rossznak, sőt...

Nézzétek el nekem, ha valamit rosszul írtam, rosszul észleltem.
Ennek a nyelvi hátrány is oka lehet, illetve, hogy még csak 2-3 napot hospitáltam a zenei tanszéken.
A véleményem nem egyértelműen rossz vagy egyértelműen jó. A gyerekek itt élvezik a zeneórákat.
Vannak kiemelkedően tehetségesek itt is. Valószínűleg fogok olyan ötleteket találni, amit majd hazaviszek.

Burns Museum, Edinburgh Playhouse

Előző bejegyzésemben említettem, hogy a Burns múzeum kicsit eltért a mi "hagyományos" múzeumainktól.

Csodálkoztam is, hogy 25 picivel múzeumlátogatni indulunk, aztán megvilágosodtam.
Utunkat egy hatalmas, világos teremben kezdtük, gyerekbarát, színes kanapéval, asztalokkal, interaktív táblával.
Két fiatal, jófej leányzó volt a vezetőnk, akik közül különösen az egyik nagyon értett a picik nyelvén.

A kirándulás kezdetén a kicsik leültek a földre és vezetőnk elkezdett velük Robert Burnsről beszélgetni. Ők még annyit tudnak róla, hogy Ayr-ben van a Burns cottage és hogy Rabbie Burns egeres mesét/verset írt.

Ezután beöltözött mindenki egér jelmezbe és elkezdték a játékot Hannah-val. (El tudjátok képzelni, hogy egy ovis csoport a múzeumban Petőfiről beszélget, majd beöltözik mindenki anyám tyúkjának?)
Először a teremben játszottak, majd libasorban bementek a kiállító térbe. Itt még beszélgettek az említett verses meséről.
Talán erről lehet szó, nézzétek el nekem, de sokszor elég nehéz követni a dolgokat így az első héten:

http://www.ellislandfarm.co.uk/poemsdetail.asp?PoemID=3

Ezután megtanulták az általam is ismert gyerekdal skót változatát:

Heid, shooders, shanks (legs) and taes,
Shanks and taes,
Heid, shooders, shanks and taes.
Shanks and taes.
And een and lugs and mooth and your claes,
Heid, shooders, shanks and taes,
Shanks and taes.

Kacifántos, mi? :)

Végül egérvadászatot játszottak egy táblán, ami közvetlenül a vitrinek mellett volt.
Elég ennyi a babáknak? Bőven!
Snacktime!:)

Edinburgh playhouse

Kollégáimnak köszönhetően tegnap este megnéztem a sulis csoporttal a Macskákat Edinburghben.

Arról ne beszéljünk, hogy a sztoriból mennyit értettem, mint később kiderült a Macskáknak nincs is a szó szoros értelmében vett "sztorija". Egy kedves idős hölgy, aki a sulis csoporttal jött, elmagyarázta nekem, hogy ez T.S. Elliot verseire épül. What a shame! természetesen nekem, hogy nem tudtam...


Csütörtökön suli után elegáncsos ruha után kutattam, mert tudtam, hogy színházba megyünk. Erre pénteken ért a meglepetés, hogy már alig viselnek szép ruhát a színházban. Nohát, ízlések és pofonok, már azért mi sem visszük túlzásba a dolgot.

Mikor megérkeztünk, láttam, hogy a büfé közvetlenül az előtérben van és a közönség megrohamozza. Előttünk pedig nagy hűtő, tele piával (igen, alkoholos!)
Nem álltam meg megkérdezni kolléganőmet, Susant: Mi készülődik itt?
És igen; ők esznek-isznak, csörögnek az előadás alatt! Képzeljétek, a színházban popcornt és smirnoff vodkát is árulnak!
Ennek eredménye az előadás végén:

P.S.: Ma megkérdeztem a mentoromat, aki szintén Susan, hogy ez elterjedt-e a skót színházakban. Megnyugtatott; a popcornozás kivételes eset:)

A szünetben pedig Mr Bazinagymacska (a kedvetekért majd lecsekkolom a Macskákat, hogy legalább a neveket tudjam, mert csak Mungojerrie, Rumpleteazer és Macavity maradt meg) fenn maradt a színpadon, hogy autogramot adjon a fiatal lányoknak, akik felmentek hozzá.
Olyan volt, mint a Mikulás bácsi!

Láthatjátok, ez is emberközelibb, mint a mi kulturális lehetőségeink nagy része. Meg kell jegyeznem, nagyságrendekkel drágább is.
Döntsétek el, hogy jobb-e vagy sem!

A nursery

Ez a hetem véget ért, nem voltam túl sok helyen, de mégis rengeteg új dologgal találkoztam.
Nézzétek el nekem, hogy részletekben írok, de egyszerűen képtelenség mindent egy bejegyzésbe sűríteni.

A skót (és a brit) oktatási rendszer szerintem elég jelentősen eltér a miénktől:

- 3 esztendős korig a babák vagy magánbölcsiben vannak, vagy au pair vigyáz rájuk (esetleg nanny). Előbbi opciók közül - láss csodát - az au pair a legolcsóbb.

- 3 évesen bekerülhetnek az iskola előkészítőbe (oviba) - ami a nursery. Ide 5 esztendős korukig járnak. Ez intézményfüggő, hogy fizetős-e vagy sem.

A Wellington Schoolnak saját nurseryje van, ahová körülbelül 30-40 gyerek jár, 3 és 5 éves kor között. Ezért a szülők minden évben kb. 10.000 fontot fizetnek. Igen, ez egy kocsi ára! (megjegyzes: ezt valamiert elnezhettem, harmadevenkent fizetnek es akkoriban egy term "tandija 1200 font volt) A nursery árának megfelelően igen jól berendezett.

Itt nincsenek külön ovis csoportok, a gyerekek együtt játszanak egy L-alakú teremben.
Itt találhatóak hagyományos ovis játékok; konyha, építőkocka, fejlesztők, puzzle, bábok, stb.
A terem végében zenepolc, főképp ritmushangszerekkel, mellette benti mászóka/csúszda.

Az L betű közepén található az ebédlő/munkaterület. A suliban kapnak ún. snack-et, ami megfelel a mi tízórainknak/uzsinknak. A gyerekek minden étkezéshez kapnak gyümölcsöt, tejcsit. Emellé még jár valamilyen keksz vagy muffin, illetve amit a szülők pakoltak. Ezt a munkaterület mellett található hűtőben, kis uzsis táskákban tárolják.

Ha ezt a részt munkaterületnek használják, akkor a gyerekek kis asztalon homokoznak, vagy lábakra állított "kis kádban" pancsolnak. Erről képet is készítettem:

Amit irtó jó ötletnek találtam és mi is kezdjük bevezetni, az a polcokon tárolt dosszié a gyerekekről.
Minden gyerekhez tartozik ugyanis egy gyűrűs mappa, rajta a gyerek neve és fotója.
Bejegyzik azt, hogy a gyermek milyen képességekkel érkezett az oviba (valamelyik már három évesen olvas!), mit szeret csinálni (!) és miben fejlődött. A dossziéban képeket is találhatunk a gyerekről, játék, fejlesztés, stb. közben.

Ezután következik az "L betű nyugis szára". Mesesarok, nagybetűs könyvekkel. Az óvónénik otthonra is kiadnak "ajánlott olvasmányokat" a szülőknek. Ez úgy történik, hogy kipakolnak az asztalra egy halom könyvet és a gyerekek abból választhatnak. Ezután az óvónéni egy füzetbe feljegyzi, hogy mit olvastak a gyerekek a szülővel.

Végül interaktív tábla, amit leginkább villanypásztorként használnak. Azért azt megfigyeltem, hogy legtöbbször "barátságos", rövid meséket néznek, szelektálnak.

A terem végében található még 2 számítógép, amin a gyermekek oktatóprogramokat használhatnak.

Általánosságban elmondható, hogy rengeteg eszközük, anyaguk van, amelyet a terem mellett még egy szertárban tárolnak. A gyerekeknek rengeteg programot szerveznek: múzeumlátogatás, úszás, zeneóra, outdoor nursery. Ezekért a szülőknek (tudtommal) már nem kell fizetni.

Itt már elkezdik tanulni a számokat, betűket, napokat. Munkájukat van, mikor projektben végzik, előkészítik a sulis munkát. Most éppen Skóciával és Robert Burnssel foglalkoznak; a Burns múzeumba velük mentem, de ezt se úgy képzeljétek el, mint a hagyományos otthoni múzeumlátogatásokat!

Szóval:
folyt. köv.
 

Az első napok

Hétfőn még csak a kollégákkal találkoztam. Mindenki tud rólam, mindenkinek bemutattak, és a jófej igihelyettes bácsi végigvezetett a sulin. Sajnos a neveket még nehéz megjegyezni. Mindenki kedves velem, próbálnak beszélgetni, de sajnos néha nem megy több az igen-nemnél. Ez függ attól, hogy mennyire vagyok kipihent, stb. Elég nagy nyomás van rajtam; az előző asszisztensek nem váltak be. Vajon én "beválok" majd?

Első két hetem induction period lesz; azaz csak megfigyelőként és segítőként vagyok jelen az órákon, foglalkozásokon.

Ha megkérdezik, milyenek a napjaim?

exhausting...
tiring...
too much...
...shite! (bocsi!)

Szóval az első hét elég nehéz volt. Ez sok mindenből adódik, adódott; elég összetett.
Rengeteg új impulzus ér, meg kell szoknom egy új országot, egy részben új nyelvet, a miénktől eltérő szokásokat, oktatási rendszert, stb.
Ez úgy látom, nem 1-2 hetes munka lesz...

Utazás, miegyebek

Nohát, az első hétvégén túl vagyok, tartozom tehát az utazás részleteivel és az első benyomásaimmal.

Utam a debreceni repülőtéren kezdődött. Életemben nem láttam még ilyen pici repteret...
Csomagom 22,95 kg - az easyjetes limitem 23 kg volt. Tökéletes!
Szülők, jóbarát izgágák, tehát hazaküldtem őket elég hamar:)

Murphy természetesen most is jelen volt, bár nem aludtam a Luton reptéren. Valószínűleg itt nem is engedték volna.
Szóval az utazásom azzal kezdődött, hogy a reptér mosdójában észrevettem - leszakadt a csizmám cipzárjáról a húzó rész. A csizma beragadt. Hiába kulcstartó-karika és egyéb segédeszköz. Ez csak azért ciki, mert a vámnál bizony le kell venni azt a csizmát. A debreceni reptéren még rimánkodtam - ez egyszer tekintsenek el tőle. De a Lutonon?

Indulás - nem értem a steward, stewardess angolját. Atyaég, mi lesz itt? Aztán realizáltam, hogy ők ukránok. Szeretünk, wizzair! Minden lepukkant, igénytelen, nem különben az utaskísérők. Na de ne sírjunk, hiszen occsón utazunk.
Felszállás előtt egy gyerek sírni kezd, hazudok, üvölteni ("Nem akarok Angliába utazni!" - jókor, fiam!). Csodálatos égi jelek; biztos, hogy ma kell utaznom? Szem becsuk, sorsba beletörődik. A szakadt repcsis újság lapozgatása közben a Rozi nevű nájtklubra bukkanok. Na, ha egyszer Ukrajnában járok...

A telefonom szókereső játékába a szomszéd is besegít - kiderült, Hajdúdorogra járt gimibe, görög katolikus pap lesz. Furcsa... miért akar egy fiatal pap lenni? Laza volt, kedves, normális. Jól éreztem magam mellette.

Lutonon a csekines lány el akar küldeni, majd plusz pénzt akar fizettetni a poggyászért. Basic inglisemmel elmagyarázom, hogy én bizony fizettem ezért. Okés!

A kapunál egy kamaszokból álló csoporttal csekkolok be. Megkérdezik, hanyadikos vagyok. Egyszerűen nem értettem a kérdést... Majd miután mondtam, hogy én tanár vagyok, megkérdezték, hogy melyik gyerek tartozik hozzám. Ó, ég! Ezek nem kellenének, az biztos. Egy "repülő osztály"?

Érkezés - meseszerű néni, lila kabátban. Susan megölel. Vártam már, hogy valaki a gondjaiba vegyen. Örül, hogy ha kicsit is, de beszélek, értek angolul. Vacsora kettesben, sokszor csak bólogatok, de lassan beszél, így értem, mit mond.

Le van döbbenve, hogy csak egyheti ruhát hoztam. Ruhát bárhol lehet venni.

Szombaton a gazdaságis családjához mentem vendégségbe. Tartottam tőlük, mert mentorom, Susan mindig a teljes nevén emlegette és hát egy gazdaságis az csak száraz pénzügyi dolgokkal foglalkozhat, a családjával meg mit kezdek majd?

Aztán az első pillanattól imádtam őket. Ők értelmiségiek, ez bizony látszik a lakásukon is. Van tér, ízlésesen van berendezve, nincs nagy kosz sem ordenáré rendetlenség. Nappaliban zongora, cselló, gitár.
Itt ért az első meglepetés, mert John kamasz lányát, Beth-et végre értettem és tudtunk zenéről beszélni és sokkal fesztelenebb voltam vele szemben.
Aztán persze ott volt Darragh; John 5 esztendős kisfia. Ő bizony nem törődik azzal, hogy tudok-e angolul vagy sem. Az a fontos, hogy játszok-e vele kalózosat on the seven sea. Tőle tanulok a legtöbbet, hiszen ő elmondja, ha butaságot beszélek és a "helyi" nyelvet is tanulmányozhattam;

teeny weeny (tiny) - apró
bare boobie (nem akarjátok tudni) - a nővére kinézetére tett cseppet sem udvarias kifejezés

Ma átköltöztem szállásadómhoz; Joyce-hoz. A szobám aprócska, de szép, rendezett.
Joyce nem beszél hozzám lassan, de annál többet. Kábé a felét értem annak, amit mond, mindenesetre nem zavartatja magát. Kedves, elvitt vásárolni, vacsit csinált nekem. Szóval tök jó arc.

Ma elhatároztam - mindenképpen csinálok egy furcsaság-listát.
Amit eddig láttam:

A picik 5 évesen írni-olvasni, számolni tanulnak
Ó, báj Gád! Szegények rajzolni sem tudnak még, nem hogy írni! Ők ezt nem érzik gonosznak, nekik ez a normális. De gondolom, lassabban jutnak el az írás-olvasásig. Mindenesetre Darrah már egész ügyesen olvas és számol.

Gyerekek fagyival a játszótéren - ugye februárt írunk...
Itt a szülők kevésbé aggódnak azért, hogy a gyerek megfázik.

Gyerek pórázon - nálunk is van, de nem menő.

Krematórium jelző tábla az útkereszteződésben - nem álltam meg, hogy ne kérdezzem meg Joyce-t; Ez tényleg az?

Dipiosztó, búcsúzás

Február 8-tól jelentem, hivatalosan is tanárállat lettem. Azt hiszem, minden összegyűlt ahhoz, hogy végre elinduljak.

Akik mindig itt lesznek

Szokás szerint halogattam a dolgaim, ami azt jelenti; tartok valamitől. Mint láthatjátok, az előző bejegyzésben is beszámoltam arról, hogy jár a kiutazás néhány hivatalos procedúrával, nem beszélve a pedagógiai felkészülésről és társairól.

Szóval mégis mivel jár ez az egész? 

Nyelvi felkészülés 
Vásárolsz egy halom könyvet, tanárhoz mész, filmet nézel, szörfözöl a neten és reménykedsz a jószerencsédben és a barátságos, akcentusmentes skótokban.

Pedagógiai felkészülés
Könyvgyűjtés, eszköz-, anyaggyűjtés (figyelembe véve a tanítandó korosztályt - jelen esetben ovisok)
Nálam ez kották, módszertan könyvek (angol nyelvű fejlesztő, bábos, illetve magyar ének-zene óvodásoknak in Kodály koncepció, Csicsergő), népi hangszerek, népi ruha, színezők pici nyelvi fejlesztővel, magyar népmese angolul, magyar szerzők "bábjai" (Kockásfülű, Lukrécia, Frakk, Szerén), busógyártó cikk a Praktikában, plusz az iskolásaimmal is használt könyvek (énektár, kreatív gyakorlatok, stb.).

Volt módszertan tanaramnak írtam legelőször; pontosan milyen könyveket is érdemes vinni a picikéknek? Emellett nagyszerű segítséget kaptam a Wellington Schoollal kapcsolatban álló magyar suli igazgató helyettes nénijétől, Erzsébettől.

Képzeljétek el, hogy bújom az angol anyagokat, kissé érzelemmentesen, inkább a nyelvvel küzdve, erősen koncentrálva (Jártatok már úgy, hogy egy idegen nyelvű film nézése közben megfájdult a fejetek?).
Majd hív egy tündér, és mindezt elmondja magyarul, szerethetően. Hát ennyi a különbség, kérem!
És kint nem lesz, aki magyarul beszéljen!

Volt általános iskolai ofőmet is felkerestem. Ő magyartanár és drámapedagógus. Imádtam, imádom! :) Kaptam tőle tippeket, játékokat, ügyesítőket.

Igyekszem nem figyelembe venni, hogy egy más rendszerben próbálom majd megvalósítani ezeket; hiszen az csak gátolna, leblokkolna (erre sajnos hajlamos vagyok...).

Kulturális készülődés 
Kik ők? Hol laknak? Mit csinálnak? Vajon életveszélyes-e etetni őket?
Szintén: érdemes a neten böngészni, plusz találtam az Oxford kiadónak egy A2-es könyvét Skóciáról. Kissé idegesítő volt a verry egyszerű angol, de a leges legfontosabb dolgokat megtudtam, megértettem a történelmükről, gazdaságukról, kultúrájukról. Hoztam ki útikönyveket is a Szabó Ervinből, de nem volt időm mindet elolvasni. 

Képviseld az országod!
Imádott népdalok, kortárs magyar zeneszerzők, kortárs szerzők (gyerekversek, mesék - Bálint Ágnes, Bálint Ágnes, Nemes Nagy Ágnes, (egó...) Varró Dani <3 )
Boci csoki, madártejes, Stühmer desszert Egerből, magyar szalag, szerencsi karamell, sok-sok csokika, paprika! :D
Repi anyag Hajdúdorogról; a világ közepéről!

Holnapután indulok!

Csók nektek!

Gica

Gyűjtögetés, tervezés

Az információk áradata egyszerűen végtelennek tűnik.
Reggel leültem és körülbelül délután 3-kor álltam fel a laptopom mellől. Kivételesen nem facebookoztam, hanem infót gyűjtöttem, ügyintéztem.
Mivel évek óta külön élek szüleimtől, ezért édesanyám csodálkozott a legjobban, hogy egyszerűen hozzám sem lehet szólni, mert épp egy mondat közepén vagyok az angol levél megfogalmazásában, vagy a tizedik honlapot nyitnám meg, amit el fogok felejteni, hogy egyáltalán miért is tettem.

Olvasom a leveleket a mentoromtól, illetve az előző tanárasszisztens lánytól, Denitsától. Közben a nemzeti iroda leveleit is böngészem. Adminisztráció, apeh, oep, okmányiroda, mobilszolgáltató, etc.
Sosem akarnak elfogyni?

Közben megrendeltem (habár lehet későn) az EURO<26 kártyát, amely kedvezményeket biztosít számomra Európán belül. Remélem, megérkezik még.