A másodikosokkal elkezdtük tanulni a kézjeleket (ebben még Dennis segített). Minden gyerek ismeri a Muzsika hangjaiból az alábbi dalt:
Majd szépen beállt egy-egy gyerek a sorba és egy egész dúr-skálát alkottak. Az állhatott be, aki a legszebben mutatta a kézjeleket;) Végül élő zongora-játékot játszottunk.
Csütörtök délután pedig megtartottam az első önálló órámat! Tudom, lassú vagyok, ez Nektek, akik ismertek, nem újdonság. Ismételtük a fesztivál-dalokat, illetve megtanítottam velük a Kis kece lányomat. Az órát végig vezettem, nem beszélt helyettem senki, a tanító néni "egyedül hagyott", csupán a gyerekekkel énekelt.
Kissé unalmas volt a piciknek a foglalkozás, hiszen megszokták, hogy kísérettel énekelnek mindent, én pedig sorról-sorra, kíséret nélkül tanítottam velük a dalt, először csak magánhangzóval, majd rátettük a szöveget. Bizony, nem volt könnyű!
Tanító nénijükkel megegyeztem abban, hogy nem mutatom meg nekik a magyar szöveget, hiszen épp, hogy megtanultak írni-olvasni, csak zavarná őket az idegen írásmód/kiejtés.
Az eredmény: a másodikosok szokatlanul tisztán énekeltek. A szöveg? khm, hát az még nem tökéletes :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése