Az utolsó nap Skóciában 1.

Ez is elérkezett; nem tagadhatom, hogy nagyon vártam.
A hét eseményeit igyekszem most összefoglalni, de emellett még annyi élmény, emlék kavarog bennem, hogy csodálkoznék, ha most logikusan tudnék írni.

Kedden kimaradtam a suliból; mea culpa, az óvónénik azt mondták, aznap nem lesz outdoor nursery.
Ez alatt az idő alatt befejeztem az óvodai "dokumentációt", aminek részleteit remélem, itt is megoszthatom. Hozzátenném, ez nem olyan dokumentáció, mint amit mi a suliban megismertünk. Minden témának van egy projekt füzete, ami teli van színes leírással, képekkel, alkotásokkal. Szóval betekinthettek "veretes" angolomba és a magyar óráinkba a picikkel. Ez kicsit nekem is segített, hiszen ha Skóciában szeretnék dolgozni, írhatom majd tucat számra a szebbnél szebb "reportokat".

Szerénkét etetjük - nemsoká magyarul számolunk...

Gyereknap - ami sajnos Skóciában nem létezik

Az egyéb dokumentációk még "under construction" bár nem lesz nehéz, hálistennek a nemzeti iroda magyarul kéri a "final reportot" (de jó, hogy már keverem a két nyelvet) és csupán egy 2-3 oldalas beszámolót kell megírnom angolul.

Ezek után gondolkodtam hajnali 2 körül, hogy mit csinálhatnék még az ovisokkal utolsó nap, s arra jutottam, megmutatom nekik a kész szürke könyvet és beszélünk kicsit az együtt töltött időről. Nagyon lelkesek voltak, sok szóra, tényre emlékeztek és végül megkértem őket, hogy rajzolják le a legkedvesebb emléküket a magyar órákról. Így született édesség rajz, vagy kígyó rajz az állatkertünkből.

A suli jelentkezett egy úgynevezett "nemzetközi iskola" díjra. A projektet itt is részleteznünk kell, ráadásul a gyerekek véleményét is meg kell osztanunk. Ilyen kérdések voltak: Mit tanultál? Mi volt a kedvenced ebben a projektben? Mit nem szerettél? Mit változtatnál?

Na, hát képzelhetitek, hogy az ovisok hogyan kezelték ezeket a kérdéseket... :D
Egyébként ilyen válaszok születtek: "Szerettem, amikor Ági szörny volt" (kergettem őket az erdőben, utolsó nap sikeresen hasra is vágódtam, volt nagy kacagás)
"Jó volt, amikor megfogta a kezem." "Szerettem a számokról tanulni." "A kedvencem az állatkert volt."

Korán reggel egy kislány ajándékot hozott az óvónéniknek. Nem ritka ez az utolsó napokon. Csakhogy felém vette az irányt.  Olyan érdekes, hogy a legvisszahúzódóbb, legcsendesebb, legkevésbé bújós kislányról van szó.  A csomagon az "Aggie" név volt.

Hát, zavarba jöttem, az tuti.
A kártyán az áll, hogy vigyem Magyarországra a "bonnie wee lass-t":) Szóval kedves családtagok, barátok, kevésbé barátságos olvasók (na, ilyen nincs is): Nessie megszelídült, s lett belőle Little Sasha, egy új cimbora a bőröndben, a polcon, utazáshoz.

Az óvónénik egy apró, fekete könyvvel ajándékoztak meg, benne a közös képekkel, élményekkel, és az ovisok "aláírásával".

Nessie-ből little Sasha

Csütörtökön csatlakoztam a "Fun Day"- hez az ovisokkal. Először egy bűvész bácsi szórakoztatta őket; volt nagy sikongás, hangzavar. Jó sok szeretetet kapott az úriember a majom bábjával ;)
Utána elindultunk az udvarra; Hamish újságolta, hogy mennek a "bouncy castle"-be. Csodálkoztam, hogy még ilyenkor kirándulni mennek, de nem akartam belekérdezni, azt hittem, a családjával megy majd valamelyik környékbeli kastélyba.
A torna terem felé vettük az irányt; hát ott volt egy ugrálóvár :D no comment! :D
Az angolom még fejlesztésre szorul...


Azt hiszem, ezek voltak a legkedvesebb, legemlékezetesebb búcsúajándékaim. Csoda, hogy nem akarom itthagyni a sulit?

Megszelídült?

Let's go to Hungary!

Kedves barátaim, kollégáim, leendő comenius asszisztensek! Az alábbi prezentációt a harmadik osztályosaimnak készítettem, s habár a technika ördöge beleszólt és a nyers ppt-t vetíthettem le nekik, a kicsik számára az információk érdekesek, jól megjegyezhetőek voltak.
Az igaz-hamis játékot a 15 fős csoportból 3-an töltötték ki hibátlanul. Jutalmuk Stühmer desszert, Boci csoki és Szegedi paprika volt (ím, a reklám helye).

Utána többen jelezték, hogy szívesen meglátogatnák kis hazánkat. Úgy legyen!:)

http://prezi.com/nbh3ovtlpjz3/lets-go-to-hungary/

A prezentációt - aki számára hasznos - nyugodtan fel lehet használni!

9 nap

Kultúra, nyelv, fejlődés

Nem szerettem volna sokáig erre a részre kitérni. Nem azért, mert nincs nekik, persze, hogy van, nagyon is büszkék lehetnek rá. Csupán nem akartam úgy írni erről a területről, hogy nem értek minél többet abból, ami körülöttem zajlik.

Alapvetően érdekelt egyébként a skót kultúra, illetve eltérése az angol hagyományoktól. Nagy-Britanniáról mi magyarok gyakran, mint egyetlen és egységes országként beszélünk, ugyanakkor a skótok nem kedvelik, ha angolnak nevezzük őket.
Otthon először internetes forrásanyag és angol nyelvű kiadványok segítségével tájékozódtam, illetve személyesen is érdeklődtem korábban itt dolgozó magyaroktól.

Így megtudtam, hogy a skótok alapvetően szívélyesek, segítőkészek és nagyon büszkék a nemzeti kultúrájukra. A világtörténelemben számtalan skót tudós alkotott maradandót (Fleming, Maxwell, Watt), illetve több írójuk, költőjük híres világszerte (Arthur Conan-Doyle, Robert Louise Stevenson és az Ayrshire-ben született Robert Burns).

Dél-Skóciában igen gyakori, hogy ismeretlenül is megszólítják az embert az utcán, akár egy rövid szóváltásra kedvenc témájukról, az időjárásról vagy a buszjáratok megbízhatatlanságáról. De az sem ritka, hogy vásárlás közben a termékek minőségéről esik szó. Ez a közvetlenség kezdetben számomra nagyon meglepő, zavarba ejtő volt. Ugyanakkor valódi, mélyebb baráti kapcsolatokat pont emiatt, illetve a nyelvi hátrány miatt nehézkes volt kialakítanom, mivel a hétköznapi kommunikáció így könnyen megmaradhat ebben a számunkra talán felszínes, de mindenképp biztonságos mederben.

Igyekeztem ittlétem során minél többet megtapasztalni vendéglátóim nemzeti kultúrájáról, s ebben nagyszerű segítő partnerre leltem fogadóiskolámban, mentor tanáromban, illetve angol nyelvtanáromban. Már kezdetben megkóstolhattam nemzeti ételüket a haggist, vagy a shortbreadet, illetve a butterscotch nevű karamell féleséget. Részt vettem a mára híressé vált Nicola Benedetti hegedű koncertjén, aki a Wellington School volt tanulója. Voltam rögbi meccsen, színházi előadáson, múzeumlátogatáson. Az iskolai bálon megismerkedhettem a skótok nemzeti táncával, a ceilidh-vel, amit valószínűleg később is szeretnék majd folytatni. Aktívan bekapcsolódtam a helyi kulturális életbe a megyei ifjúsági kórusban való részvétellel, illetve egy Glasgow melletti, igen színvonalas fúvós zenekarban való részvétellel. Mindezekhez kollégáimtól igen nagy segítséget kaptam.

A nyelv - ahogy már említettem - különbözik az Angliában használt nyelvjárástól, ugyanakkor mibenlétét az itteniek sem tudták részletesen leírni. Amit a hétköznapi kommunikáció során észleltem, az i és az e hang összemosódása, mélyebb, sötétebb l hang használata, illetve a csak itt használt szavak (pl. wee - kicsi). Alapvetően nehezen szoktam hozzá a nyelvjáráshoz, középfokú angol nyelvtudásom - aminek kezdetben nagyon örültek kollégáim - csupán ahhoz volt elegendő, hogy az alapvető utasításokat megértsem, illetve az utasításokat kiadjam a gyerekeknek az óráimon. Sajnos folyamatos kommunikációban nem tudtam részt venni sem kollégáimmal, sem diákjaimmal. Mivel nem volt más közvetítő nyelv, ezért kezdetben igen nagy hátránnyal indultam, aminek leküzdésére igyekeztem erőfeszítéseket tenni - magánórákat vettem és mellette csoportos órákra is jártam. Célom, hogy minél hamarabb megszerezhessem a felső fokú (C1) angol nyelvvizsgámat.

Nyelvi fejlődésemet a kollégáim is megjegyezték és én is érzem, hogy már bátrabban kommunikálok a diákokkal, illetve formálisabb érintkezésben (hivatalos ügyintézés, stb.) is képes vagyok hatékonyan részt venni, árnyaltabban használom a nyelvet, igyekszem a megfelelő udvariassági formulákat, stb. alkalmazni.

Visszaszámlálás - 11 nap

Elérkezett, gyorsabban, mint vártam és talán jobban is megérint, mint gondoltam volna.

Sokmindent nem osztottam meg Veletek, talán lustaságból, talán azért, mert vannak olyan élmények, amiket nem lehet visszaadni. Nemrég kezdtem el a Varázshegyet, amiben - jó sokszor hangsúlyozzák - az egyik kulcspont az idő, annak is a változékonysága, az időfelfogás, időérzékelés relatív volta (nem Alessandro, no, abbahagyom a veretes már nem magyart...) Itt is csigalassúsággal teltek a napok, de most mégis azt érzem, hogy kevés volt ez az idő.

Ma volt az ovisok záróünnepsége, amit egyszerűen nem hagyhattam ki. Ezekkel a picikkel voltam minden héten kedden és szerdán. Igyekeztem energiát, bátorítást küldeni nekik a színpadra, s énekeltem velük és a szülőkkel együtt a dalaikat.
Már sokadjára történt egyébként, hogy "nem voltam ott". De ez talán majd egy következő bejegyzés témája lesz.

Hétvégén voltak nálam az óvónők az erdei oviból, főztem nekik húslevest, rakott krumplit és volt máglyarakás desszertnek. Nem búcsúebédnek szántam, dehát az lett belőle. Őszintén örülök neki. Kaptam tőlük lapot, virágot, s egy csodaszép bogáncs medálos (Skócia jelképe) nyakláncot. Hihetetlenül jól esett. Talán ez volt az egyetlen búcsúünnepségem itt.

Volt alkalmam megmutatni Nekik is a kalotaszegi ruhámat (az iskolás bálon is azt viseltem), képeket Magyarországról, s megegyeztünk, hogy jövőre akár együtt is hazamehetünk.
Merthogy itt maradok, a szürke és zöld országban, ahol semmi sem egyértelmű, ráadásul még az út másik oldalán is közlekednek:)

Az óvónénik a kiejtést sokadjára gyakorolták, ugyanis az ovisokkal együtt ők is elsajátították a magyar szavakat. Köszönöm nekik! Nem volt könnyű, főleg úgy, hogy csupán hallás után tanultunk.

Mit tudnak az ovisok? Köszönnek sziával, a babának is, Frakknak, Szerénkének, Lukréciának, no meg nekem is. Ismerik a számokat tízig, a színeket, és az állatokat. Tudják, hogy Magyarországon nemcsak az apukákat meg az anyukákat, de a gyerekeket is ünneplik.
Tartottam én is nekik gyermeknapot, ahol elmeséltem, mit csinálnak a családok ilyenkor, s volt csokievő versenyünk is. Jót kacagtunk az óvónénikkel, ahogy próbálták a picik kéz nélkül leenni a zsinórról az Autós, Szamba, Bohóc csokikat.

A picik kedvenc színe a "cake" :) , ezt mindenki ismeri. Játszottunk társasjátékot is; fehér, piros és sárga egérrel.
Berendeztünk egy egész állatkertet, majd az erdőben eljátszottuk, hogy különböző állatok vagyunk. Mhairi óvónéni kedvenc állata a tigris, Sophie-é pedig az unikornis:)
Jack állandóan kérdez; Hogy van magyarul, hogy "there is the tiger?"

Tudják, hogy már jobban értem őket, s igyekeznek megosztani örömüket, bánatukat. S kapom a kérdéseket is; Neked miért 2 színű a hajad? ;) (s nagymama, neked miért ilyen nagy a szemed?)

Ma ahogy az ebédlőbe értem, az óvónénik köszöntek, s már kaptam is a kedves fogadtatást a törpéktől: "Késtél."
"Igen, valóban késtem." - mondom apró mosollyal. Jó, hogy erre valaki figyel és számonkéri. :)
Utána high 5 mindenkinek, most ez az új módi, eddig csak ének szakos vezető tanárommal; Dennissel csinálták.
Laura Grumpyface visszatért a betegségből és most ismét kicsit morcosabb, mint utóbb volt.

Mi változott még az óvodásokkal? Említettem, hogy egyszer megkaptam egyiküktől, hogy nem bízik bennem. Nem volt kellemes, de szeretem, hogy a picik még őszínték és mi nagyok sem kedvelhetünk mindenkit, hát még a picik.

Néhány hete azonban kórusban kiabálta a szerdai csoport, hogy: "I like you" és körbeöleltek.
Hát pont ezért éri meg.

Egy régebbi kép az elsősöktől. Nagyon büszke vagyok rá!

Egy hónappal előtte

Egy régebbi piszkozat (pont egy hónapja írtam):

3 és fél hónap telt el, mióta megérkeztem. Ahogy sejtettem, sok minden változott abban, ahogyan látom a "munkahelyem", az oktatást, a gyerekeket, a saját "működésem".

Oktatási rendszer vol.2

A skót diákok a PISA felmérés szerint 2000-től 2009-ig mindig az OECD országok átlagai felett voltak. Érdemes megemlíteni, hogy Magyarország is ebbe a csoportba tartozik.

Skóciát azért nem említem együtt az Egyesült Királyság átlagával, mert Nagy-Britannián belül is különbözik az oktatási rendszer, itt például az érettségi vizsgák szintjein. Emellett a tagországok eredményei is eltérőek. Az általam kedvelt Walesé például negatív irányban.

A magyar oktatási rendszerrel sokszor nem összehasonlítható a skót rendszer, viszont sajnos nincs teljes körű képem, mivel iskolám többszöri kérésem ellenére sem segített egy állami iskola meglátogatásában.
Azt elmondhatom, hogy az évenkénti felosztás nagyban különbözik (mint ezt már a blogban többször is említettem). De ők is átlagosan 12 évet járnak iskolába.

Nursery (óvoda): 3-5 év
Primary/Junior school: 5-12 év (P1-P7)
Senior School: 12-17 év (S1-S6)

Az évet nem félévekre, hanem term-ekre, "harmadévekre" osztják. Így van Autumn term, Spring term, summer term (őszi időszak, tavaszi időszak, nyári időszak).

Az érettségi rendszer számomra kaotikusnak tűnik (azért is, mert most reformálják ezt a rendszert, számukra is új), míg nekünk nagyjából 2 hónap szól az érettségi vizsgákról, nekik jóformán a márciustól június elejéig tartó időszak. Az érettségi 3 szinten zajlik; National, Higher és Advaced Higher. Minden évben megcsinálnak a diákok egy szintet. A tárgyat ők választhatják. Ezeket az érettségi eredményeket viszik aztán a választott egyetemre.
Emellett még egy önéletrajz leadásából, illetve egy személyes interjúból áll a felvételi eljárás. Pontot jelent még a nyelvvizsga, sport eredmény (nemcsak az országos versenyek), zenei vizsgák (az is, ha jár zenélni), stb.

Maga a Wellington School mivel magániskola, ezért nem adhat általános érvényű képet a skót rendszerről. Kétséget kizáróan sikeres, mivel az utóbbi években az első háromban szerepelt a skót magániskolák között. A gyerekek büszkék arra, hogy ide járnak. A helyiek szerint pedig itt tanulni, tanítani "posh" (flancos:).

A gyerkőcök akár az ovitól az egyetemig maradhatnak, hiszen a Wellington School minden szinten biztosítja az oktatást.

Van az ovi, ahol átlagosan 1-2 évig maradnak a törpék, de az óvónéni, szakértők javaslatára akár tovább is (kolléganőm elmondása alapján azonban nem igényel olyan komoly szakértői dokumentációt, mint nálunk), végül a szülők döntenek. 3-4 évesen érkeznek ide a gyerekek, 5 évesen mehetnek iskolába.
Az ovi nagyon hasonló a mienkhez, a Wellington School ovijában nagyon sok lehetősége van a gyerekeknek szervezett csoportokba, órákra is járni. Úsznak, balettoznak, kirándulnak, múzeumba mennek, erdei ovi, zene foglalkozás, stb. van. A betűket és a számokat igyekeznek már itt elsajátíttatni velük, természetesen játékos formában, betűkavicsokkal, kirakókkal, a gyerekek számolásával, stb.

Amit hiányolok az oviból, az a délutáni alvás. 3-4 óra felé gyakran már leültetik a piciket a nagy villanypásztor elé, s néha van, mikor onnan is elszöknek, nyűgösek. Nem tudom, hogy bírják az egész napos ébrenlétet.

Az általános iskola 1-2 évig inkább ovi szerű, nincsenek olyan komoly feladataik, felkelhetnek a székükből, a termek nagyon színesek, barátságosak. Az asztalok, székek csoportmunkára vannak kialakítva. A gyerekek nyugodtan dolgoznak kiscsoportokban, sokszor teljesen különböző feladatokon. Az osztályok olyan 15 fő körüliek (ez gyanítom, szintén iskolám sajátossága). Nem kell karácsonyig megtanulniuk írni-olvasni, hiszen az angol betűzés hírhedten nehéz. A második osztályosok amikor érkeztem, még nem írtak maradéktalanul helyesen.

Angol nyelv, skót akcentus

Alapvetően van bennem egy szorongás, amikor anyanyelvi beszélővel társalgok. Ez ugyan enyhült, de nem múlt el, általában külföldiekkel felszabadultabban beszélgetek. Az angol nyelvtudásom, főként a szókincsem és a beszédértésem jelentősen javult, habár a skót akcentussal még mindig meggyűlik a bajom. A kiejtésem is jobb valamivel, de még mindig van, mikor vicces az anyanyelviek számára az akcentusom. De legalább megértenek!
Az óvodásokat mostmár többnyire megértem, akkor is, hogyha még nem beszélnek tökéletesen. Az órákat általában egyedül, felügyelet mellett tartom, az utasításokat ki tudom adni, folyamatosan kommunikálok, a gyerekek megértik, egymásra hangolódtunk.
Azonban teljesen egyedül még nem tartanék órát, mivel a gyerekek válaszait nem mindig értem, illetve a fegyelmezéshez elengedhetetlen a jó kommunikációs készség, ami nekem nem mindig van meg, habár ez is folyamatosan fejlődik. Alapvetően nem a nyelvtanulás volt a fő célom a comenius programra való jelentkezéskor, de úgy érzem, hogy nagyon sokat profitáltam ilyen téren is. Amire külön büszke vagyok, hogy már képes vagyok ügyintézni, kicsi lámpalázzal ugyan, de be merek menni bármilyen hivatalba.