Csodálkoztam is, hogy 25 picivel múzeumlátogatni indulunk, aztán megvilágosodtam.
Utunkat egy hatalmas, világos teremben kezdtük, gyerekbarát, színes kanapéval, asztalokkal, interaktív táblával.
Két fiatal, jófej leányzó volt a vezetőnk, akik közül különösen az egyik nagyon értett a picik nyelvén.
A kirándulás kezdetén a kicsik leültek a földre és vezetőnk elkezdett velük Robert Burnsről beszélgetni. Ők még annyit tudnak róla, hogy Ayr-ben van a Burns cottage és hogy Rabbie Burns egeres mesét/verset írt.
Ezután beöltözött mindenki egér jelmezbe és elkezdték a játékot Hannah-val. (El tudjátok képzelni, hogy egy ovis csoport a múzeumban Petőfiről beszélget, majd beöltözik mindenki anyám tyúkjának?)
Először a teremben játszottak, majd libasorban bementek a kiállító térbe. Itt még beszélgettek az említett verses meséről.
Talán erről lehet szó, nézzétek el nekem, de sokszor elég nehéz követni a dolgokat így az első héten:
http://www.ellislandfarm.co.uk/poemsdetail.asp?PoemID=3
Ezután megtanulták az általam is ismert gyerekdal skót változatát:
Heid, shooders, shanks (legs) and taes,
Shanks and taes,
Heid, shooders, shanks and taes.
Shanks and taes.
And een and lugs and mooth and your claes,
Heid, shooders, shanks and taes,
Shanks and taes.
Kacifántos, mi? :)
Végül egérvadászatot játszottak egy táblán, ami közvetlenül a vitrinek mellett volt.
Elég ennyi a babáknak? Bőven!
Snacktime!:)
Edinburgh playhouse
Kollégáimnak köszönhetően tegnap este megnéztem a sulis csoporttal a Macskákat Edinburghben.
Arról ne beszéljünk, hogy a sztoriból mennyit értettem, mint később kiderült a Macskáknak nincs is a szó szoros értelmében vett "sztorija". Egy kedves idős hölgy, aki a sulis csoporttal jött, elmagyarázta nekem, hogy ez T.S. Elliot verseire épül. What a shame! természetesen nekem, hogy nem tudtam...
Csütörtökön suli után elegáncsos ruha után kutattam, mert tudtam, hogy színházba megyünk. Erre pénteken ért a meglepetés, hogy már alig viselnek szép ruhát a színházban. Nohát, ízlések és pofonok, már azért mi sem visszük túlzásba a dolgot.
Mikor megérkeztünk, láttam, hogy a büfé közvetlenül az előtérben van és a közönség megrohamozza. Előttünk pedig nagy hűtő, tele piával (igen, alkoholos!)
Nem álltam meg megkérdezni kolléganőmet, Susant: Mi készülődik itt?
És igen; ők esznek-isznak, csörögnek az előadás alatt! Képzeljétek, a színházban popcornt és smirnoff vodkát is árulnak!
Ennek eredménye az előadás végén:
P.S.: Ma megkérdeztem a mentoromat, aki szintén Susan, hogy ez elterjedt-e a skót színházakban. Megnyugtatott; a popcornozás kivételes eset:)
A szünetben pedig Mr Bazinagymacska (a kedvetekért majd lecsekkolom a Macskákat, hogy legalább a neveket tudjam, mert csak Mungojerrie, Rumpleteazer és Macavity maradt meg) fenn maradt a színpadon, hogy autogramot adjon a fiatal lányoknak, akik felmentek hozzá.
Olyan volt, mint a Mikulás bácsi!
Láthatjátok, ez is emberközelibb, mint a mi kulturális lehetőségeink nagy része. Meg kell jegyeznem, nagyságrendekkel drágább is.
Döntsétek el, hogy jobb-e vagy sem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése