Egy hónappal előtte

Egy régebbi piszkozat (pont egy hónapja írtam):

3 és fél hónap telt el, mióta megérkeztem. Ahogy sejtettem, sok minden változott abban, ahogyan látom a "munkahelyem", az oktatást, a gyerekeket, a saját "működésem".

Oktatási rendszer vol.2

A skót diákok a PISA felmérés szerint 2000-től 2009-ig mindig az OECD országok átlagai felett voltak. Érdemes megemlíteni, hogy Magyarország is ebbe a csoportba tartozik.

Skóciát azért nem említem együtt az Egyesült Királyság átlagával, mert Nagy-Britannián belül is különbözik az oktatási rendszer, itt például az érettségi vizsgák szintjein. Emellett a tagországok eredményei is eltérőek. Az általam kedvelt Walesé például negatív irányban.

A magyar oktatási rendszerrel sokszor nem összehasonlítható a skót rendszer, viszont sajnos nincs teljes körű képem, mivel iskolám többszöri kérésem ellenére sem segített egy állami iskola meglátogatásában.
Azt elmondhatom, hogy az évenkénti felosztás nagyban különbözik (mint ezt már a blogban többször is említettem). De ők is átlagosan 12 évet járnak iskolába.

Nursery (óvoda): 3-5 év
Primary/Junior school: 5-12 év (P1-P7)
Senior School: 12-17 év (S1-S6)

Az évet nem félévekre, hanem term-ekre, "harmadévekre" osztják. Így van Autumn term, Spring term, summer term (őszi időszak, tavaszi időszak, nyári időszak).

Az érettségi rendszer számomra kaotikusnak tűnik (azért is, mert most reformálják ezt a rendszert, számukra is új), míg nekünk nagyjából 2 hónap szól az érettségi vizsgákról, nekik jóformán a márciustól június elejéig tartó időszak. Az érettségi 3 szinten zajlik; National, Higher és Advaced Higher. Minden évben megcsinálnak a diákok egy szintet. A tárgyat ők választhatják. Ezeket az érettségi eredményeket viszik aztán a választott egyetemre.
Emellett még egy önéletrajz leadásából, illetve egy személyes interjúból áll a felvételi eljárás. Pontot jelent még a nyelvvizsga, sport eredmény (nemcsak az országos versenyek), zenei vizsgák (az is, ha jár zenélni), stb.

Maga a Wellington School mivel magániskola, ezért nem adhat általános érvényű képet a skót rendszerről. Kétséget kizáróan sikeres, mivel az utóbbi években az első háromban szerepelt a skót magániskolák között. A gyerekek büszkék arra, hogy ide járnak. A helyiek szerint pedig itt tanulni, tanítani "posh" (flancos:).

A gyerkőcök akár az ovitól az egyetemig maradhatnak, hiszen a Wellington School minden szinten biztosítja az oktatást.

Van az ovi, ahol átlagosan 1-2 évig maradnak a törpék, de az óvónéni, szakértők javaslatára akár tovább is (kolléganőm elmondása alapján azonban nem igényel olyan komoly szakértői dokumentációt, mint nálunk), végül a szülők döntenek. 3-4 évesen érkeznek ide a gyerekek, 5 évesen mehetnek iskolába.
Az ovi nagyon hasonló a mienkhez, a Wellington School ovijában nagyon sok lehetősége van a gyerekeknek szervezett csoportokba, órákra is járni. Úsznak, balettoznak, kirándulnak, múzeumba mennek, erdei ovi, zene foglalkozás, stb. van. A betűket és a számokat igyekeznek már itt elsajátíttatni velük, természetesen játékos formában, betűkavicsokkal, kirakókkal, a gyerekek számolásával, stb.

Amit hiányolok az oviból, az a délutáni alvás. 3-4 óra felé gyakran már leültetik a piciket a nagy villanypásztor elé, s néha van, mikor onnan is elszöknek, nyűgösek. Nem tudom, hogy bírják az egész napos ébrenlétet.

Az általános iskola 1-2 évig inkább ovi szerű, nincsenek olyan komoly feladataik, felkelhetnek a székükből, a termek nagyon színesek, barátságosak. Az asztalok, székek csoportmunkára vannak kialakítva. A gyerekek nyugodtan dolgoznak kiscsoportokban, sokszor teljesen különböző feladatokon. Az osztályok olyan 15 fő körüliek (ez gyanítom, szintén iskolám sajátossága). Nem kell karácsonyig megtanulniuk írni-olvasni, hiszen az angol betűzés hírhedten nehéz. A második osztályosok amikor érkeztem, még nem írtak maradéktalanul helyesen.

Angol nyelv, skót akcentus

Alapvetően van bennem egy szorongás, amikor anyanyelvi beszélővel társalgok. Ez ugyan enyhült, de nem múlt el, általában külföldiekkel felszabadultabban beszélgetek. Az angol nyelvtudásom, főként a szókincsem és a beszédértésem jelentősen javult, habár a skót akcentussal még mindig meggyűlik a bajom. A kiejtésem is jobb valamivel, de még mindig van, mikor vicces az anyanyelviek számára az akcentusom. De legalább megértenek!
Az óvodásokat mostmár többnyire megértem, akkor is, hogyha még nem beszélnek tökéletesen. Az órákat általában egyedül, felügyelet mellett tartom, az utasításokat ki tudom adni, folyamatosan kommunikálok, a gyerekek megértik, egymásra hangolódtunk.
Azonban teljesen egyedül még nem tartanék órát, mivel a gyerekek válaszait nem mindig értem, illetve a fegyelmezéshez elengedhetetlen a jó kommunikációs készség, ami nekem nem mindig van meg, habár ez is folyamatosan fejlődik. Alapvetően nem a nyelvtanulás volt a fő célom a comenius programra való jelentkezéskor, de úgy érzem, hogy nagyon sokat profitáltam ilyen téren is. Amire külön büszke vagyok, hogy már képes vagyok ügyintézni, kicsi lámpalázzal ugyan, de be merek menni bármilyen hivatalba.