SNI - SEN

Végre visszatértünk szünetről, és megtörtént a várt csoda - elkezdtem fesztelenül angolul beszélni és értem, mi történik körülöttem. És csatlakozom az eseményekhez a tanári szobában, már nem vagyok egy miniatűr sziget:) Ebben a segítségemre van Liz, a harmadikosok tanító nénije is, akivel a szünetben is találkoztunk és igencsak megkedveltem.

Ma szakmai napunk volt a diszlexiáról, a gyerkőcik csak holnap térnek vissza. Az oviban fogok kezdeni, nagyon várom, félek, hogy szétölelgetem majd őket...

Visszatérve a diszlexia naphoz... Finnországban is ezt csinálják és már akkor óriási ötletnek tartottam, amikor Éva - Finnországban tanító volt fuvolatanaram - beszélt erről. Ott a takarító nénitől kezdve mindenki tájékoztatva van az iskolába járó SNI gyerkőcik problémájáról (a macska meg fel van mászódva a fára...).

Ami külön örömmel töltött el, hogy a tanarak tudomásul vették és láthatóan elfogadták, hogy nekik délután 4-ig ott kell lenni és végigülni a fejtágítást.
Elnézést kérek azoktól, akik nem így viselkednek, de azokon a levelezős órákon, amiken otthon részt vettem, azt tapasztaltam, hogy a tanarakat lehet a legnehezebb tanítani (izegnek-mozognak, állandóan beszédkényszerük van, legtöbbször hangosak is:)

Itt megéltem azt, amit főiskolai éveim alatt - a csoport akart dolgozni, haladni és mindenkinek fontos volt a véleménye, mindenkit bevontak a munkába.
Hehe! Egyszer még valami értékeset is sikerült alkotnom: azon kevesek között voltam, akik meg tudták saccolni, hány százalékát kell a szövegnek érteni ahhoz, hogy világos legyen, miről is szól. Hehe... könnyű nekem;) Szóval a tudósok bebizonyították, hogy 80% kell. Sokszor elég egy szón elcsúszni, ugye?

A csoportunkban - kis önirónia - én voltam az SNI gyerek. Amikor töriről meg földrajzról lett szó, hirtelen komplex problémám lett;)
 Egyébként nagyon érdekes ez az állapot és sokat tanulok belőle. Ma már képes voltam végigkövetni az előadást, de egy idő után fárasztott, hogy nem értek mindent (és a fizikai jeleket is érzem; fejfájás, éhség). Majd frusztrált lettem, fel akartam adni. Milyen jó, hogy nem tettem!
 
Az előadás hasznos, érdekes és gyakorlatias volt. Hasonlóan a mi előadásainkhoz igyekezett kialakítani a tanárokban egy pozitív szemléletmódot, illetve felhívta a figyelmet arra, hogy a gyerekek képességeiből kell kiindulni.
A különbség annyiban rejlik, hogy sokkal gyakorlatiasabban közelíti meg a dolgokat, mint azok az előadások, amiken eddig részt vettem itthon. Hálistennek már nekünk is vannak egyébként ilyen vagy hasonló kiadványaink legalább, fenn is vannak az interneten, de nem tudom, mennyire elterjedtek a tanárok körében.

Ami jó ötletet láttam-hallotam:

- Ez megdöbbentett: írásnál nem betűméretet, hanem hátteret cserélnek! Amit az úriember mutatott, megdöbbentő volt. A sárga szövegkiemelővel "kidekorált" lapon a gyerekek írásképe jelentősen javult!

- Szótagolásnál szépen odaillesztette a kézfejét az állához. Segít eldönteni, hogy mikor jön a következő szótag (magánhangzó). Apró, de érdekes, hasznos gyakorlat.

- Amit mi is használunk: gondolattérkép. Ennek kapcsán jött egyébként a 80% - ezt észben fogom tartani. Nem csak a multikulti, de például a 3H gyerekek miatt is (és most nem megyek bele a nyelvi kódok rejtelmeibe).
A vikingekről olvastunk szöveget, majd meg kellett találnunk és aláhúznunk a válaszokat a Ki? Mikor? Hol? Hogyan? kérdésekre, ezeket pedig csini rajzos gondolattérképbe behelyezni.

- Rajzok, illusztrációk - mi is használjuk. De sokat segített volna anno földrajz/töri tanulásnál!

- MSC modell: hasonlóan a Gyermekek Házában meghonosodott gyakorlathoz 3 csoportra osztja a gyerekeket. Az M-es feladatokat mindenkinek meg kell oldania (Must). Az S-es feladatokat meg kellene oldani mindenkinek (Should). A C-s feladatok pedig azoknak szólnak, akik képesek egy magasabb szintű feladatot is megoldani (Could).

At last we're back from holiday and miracles happen - I started speaking more freely and understood what was going on around me. I joined the events and conversations in the staff room, I'm not an "island" anymore;) 

Today we had a whole day programme about dyslexia. Children are back tomorrow. I look forward starting at the nursery, missed them so much. I'm afraid I will hug them;)

Back to the dyslexia day... In Finland there's similar practice. I thought it's a brilliant idea when my former flute teacher - Éva, who teaches in Finland - mentioned at first. At schools everybody - even the support stuff - is well informed about the children's disability.

What made me quite enthusiastic, that teachers accepted they must listen the presentation and stay until 4 pm.
Sorry, my dear Hungarian colleagues who don't behave that way. BUT I experienced on the part-time lessons in what I took part that teachers are the most problematic students (they are fidgeting, they MUST speak, of course loudly).

This day was similar as my experiences under my MA studies. The group wanted to work, to go on, and everyone's opinion was important, everyone was involved.
(ehhehh... Once I had a valuable/helpful idea. I could guess easily how many per cent of the words we need in order to understand the whole text. Easy for me! Based on researches it is 80%. - Changing one word is enough to change the meaning of a whole sentence.) 

In our group - a hint of self-irony - I was the SEN child. When we talked about geography or history I had complex problem;)
This "special view" is very interesting and allows me to learn a lot about disability, learning processes, etc.
Today I was able to follow the presentation, but the hard concentration (because I still don't understand everything) made me exhausted after a while (and I felt the physical signs of exhaustion too: headache, hunger). Then I became frustrated, wanted to give up. So good I didn't do! 

The presentation was valuable, interesting and practical. It was similar as our practice; tried to make a positive view and emphasized; teachers must focus on the children's abilities (not the disabilities)!
The difference between the two approaches that (in my opinion) this presentation was more practical than the Hungarian ones what I've seen. Although we have more and more practical guide for different learning disabilities on the internet.

The ideas what I've seen/heard:

- They don't change the size of the letters but the background of the page. I was impressed! The writing of the children with dyslexia significantly improved on the highlighted pages.

- Splitting the words we can put our hand under the jaw. It helps recognizing the new syllables (vowels) in a word. It's a tiny but very interesting and helpful practice. 

- What we use in Hungary too: Mind-map. This topic was related with the 80% fact what I will keep in mind. Not only about multiculturality in the classroom, but it's important about children with lower socio-economical background who use another "language code".
We read a text about vikings and had to find and highlight the answers for Who? When? Where? How? questions. After we organised them to a pretty mind map.

- Illustrations for geography, history, etc. 

- MSC model: Similarly with the practice of "Gyermekek Háza" (an alternative Hungarian school) we can divide the class for 3 groups: M tasks are for everyone (must). The S tasks Should be solved by everyone, but they're not compulsory. C tasks are for pupils who are able to solve problems in a higher level (could).