Egyetlen tanítványom van, aki iszonyat lelkes és nagyon szép a kiejtése is, ő a múlt héten kezdett el "magán órára" járni hozzám. Vele jó dolgom van; intelligens, jó hallású, empatikus tizenéves, szinte szégyellem is, hogy állandóan ő kérdezget, ő érdeklődik utánam. Vele becsücsülünk egy kávézóba, s 45 percen keresztül hagyományos magyar órát tarunk, közben kávét szürcsölünk, sütizünk, pletykálunk.
Visszatérve az óvodásokra. Ami nagyon bevált nálunk és minden óvodásokat nyelvre okítót buzdítok a használatára: bábozás.
Kiutazás előtt vásároltam meg az alábbi kiadványt:
http://elt.oup.com/catalogue/items/global/teacher_development/teaching_with_bear/?cc=global&selLanguage=en
Aztán egy darabig ott is hevert a polcon a bábokkal egyetemben. Merthogy hoztam nekik Lukréciát, Szerénkét meg Frakkot. Azért nem vettem elő eddig őket, mert úgy gondoltam, a bábozás jó játék ugyan, de sokat nem fog az órámon lendíteni. Jó nagyot tévedtem.
http://comeniusassistant.blogspot.hu/2013/02/utazas-miegyebek.html
Múlt héten ugyan nem sok bizodalommal, de bemutattam őket óvodásainknak.
Nem felejtettem el velük közölni: Frakk, Lukrécia és Szerénke csak magyarul értenek (!).
Ahogy Szerénke megjelent, az óvodások megmozdultak a körben, nagyon nagy volt az izgalom. És láss csodát, az addig szégyellős ovisok teli torokból kiabálták:
- Szia!!!!
Utána Frakk és Szerénke segítségével megtanultunk bemutatkozni. Aki be tudott mutatkozni Szerénkének, azzal ő kezet fogott.
Ma a számokat tanultuk 1-től 5-ig; egerekkel etettük Szerénkét. Az ovisok megszavazták; legközelebb csonttal etetjük Frakkot.
S egy kedves történet a mai napról, ami sajna csak angolul hangzik jól.
Az egyik kisfiú, James tízórai előtt éhes volt, ezért elkezdte kibontani a táskájába csomagolt kekszet.
Odamentem hozzá:
- Be patient! We will eat soon, trust me!
- I don't trust you!
Igen, emberek vagyunk, nem szerethetünk mindenkit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése